Sülysáp Történeti honlapja

 
  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap 1848-1914 Esszé Sülysáp története a dualizmusban

Sülysáp története a dualizmusban

PDF
Olvasóink értékelése: / 3
ElégtelenKitűnő 

A következő tanulmányt 2008 tavaszán készítettem.

Témája a dualizmus kori (19. sz. közepétől a 20. század elejéig, a világháborúig) sülysápi élet.

 

Sülysáp története a dualizmusban

 

Bevezetés

Sülysáp nagyközség történeti vizsgálata valójában két, 1950-ig különálló (és karakterében teljesen különböző) település – Tápiósüly és Tápiósáp – községek helytörténeti leírásából áll. Dolgozatom apropóját a két község életében beindult polgárosodási folyamatok adták, amik az iparosodással együtt alapvetően változtatták meg a XIX. - XX. századi életet, s megalapozta az 1950-es egyesülést. A település története nincs feldolgozva. Vannak ugyan kisebb összefoglalók, amik egy-egy kor dokumentumai alapján néhány adatot már rögzítettek, de hiányzik az összefogó leírás. A dualizmus koráról semmiféle összefoglalás eddig nem készült.

Tápiósáp alapításától fogva a nagybirtokosok kedvelt szállásterülete volt, míg Tápiósüly inkább kisbirtokosi, mezőgazdasági jellege volt jellemző.

A dolgozat későbbi részeiben gyakran a ma is aktuális összevont Sülysáp (vagy Süly-Sáp) nevet használom a két külön megnevezés helyett. Azokban a témákban, ahol a két település(rész) eltérő fejlődést mutat, természetesen a korábbi Tápiósáp és Tápiósüly neveket fogom használni.

Ezen dolgozat nem ad elég teret az egyes témák alaposabb kimunkálásához (pl. oktatás), de egy-egy pillanatkép felvillantásával jelzem az akkori helyzetet.

 

A dualizmus-kori főbb eredmények a településen

Röviden, a teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy a két település életében meghatározó volt a dualizmus. A korábban főként mezőgazdasággal foglalkozó parasztok (és a kis számban itt élő földbirtokos réteg) egy része – az országos tendenciákkal megegyezően indult el a polgárosodás felé. Tudjuk, hogy a polgárosodás nem a kiegyezéssel kezdődött, nem is az 1948/49-es forradalommal, de a kistelepüléseken végbemenő polgári folyamatok a 19. század végére bontakoztak ki igazán.

A vasút az 1880-as évek elején kapcsolta össze a fővárost és Sülysápot. Ez magával hozta a munkások tömeges munkakeresését Budapesten, s alapvetően alakította át az ipari, társadalmi helyzetet.

Az ipari és polgári fejlődés megalapozta a két község nagyközséggé válását, de nyilvánvalóan kedvezően hatott fejlődésükre, előkészítve az összeolvadást.

Ipar, mezőgazdaság

Az ipar fejlődése, a céhek kialakulása egy időben a török kiűzésével és a terület benépesítésével kezdődött el. 1872-ben azonban törvényesen is eltörlik a céheket, az iparosok megjelenésével ipartestületekké alakulnak át. A Tápió mente nagyközségeiben az iparűzők megoszlására nincsenek forrásanyagok. A falusi kézművesek csak a késő őszi, illetve a téli hónapokban végezték mesterségüket, a többi hónapban ők is mezőgazdasági munkákkal foglalkoztak.[1]

Vasút

Az ipari jelleg – a fentiek alapján – Tápiósülyt jellemzi. Az ipari fellendülés nagyrészt az 1882-ben átadott Budapest – Újszász – Szolnok vasútvonal hozta magával.

A személyszállításon kívül talán fontosabb volt ebben az időben a teherszállítás, hisz Süly-Sáp hatalmas változásokon ment keresztül. Az 1869-ben pusztító tűzvész nyomainak eltüntetése és az újjáépítés még nem fejeződött be az 1870-es években. Az állomás épületét az Osztrák-Magyar Monarchiában elterjedt, a település nagyságához mért típusterv alapján készítették[2].

Iparágak

Az ipar a két nagyközségben féloldalasan kezdett el fejlődni. Először a malomipar jelent meg. A XX. Század elején Tápiósülyben két malom működött, míg Tápiósápon egy sem. 1910-ben Tápiósülyben a pénzintézet is megjelenik.

Az eltérő földrajzi fekvés a történelem folyamán végig meghatározza a két község fejlődését: míg Tápiósüly egy jelentős kereskedelmi út mentén fekszik, addig Tápiósáp távolabb esik a főútvonaltól.

A Kovács és Breuer tulajdonában lévő üzlet[3] talán a legsokoldalúbb, a legtöbb áruféleséget kínáló volt Süly-Sápon. A tulajdonosoknak köszönhetően igen sokat megtudhatunk az 1900 és 1920 közötti évek Süly-Sápjának arculatáról, hiszen az ebben az időszakban megjelent, a települést bemutató képeslapok kiadói voltak.[4] Novák Károly, majd Novák János gőzmalma[5] pedig a mai Művelődési Ház és a vasút közti területen volt. Az emlékezet Gerendási-malomként őrzi, a Móra Ferenc Általános iskola utcája is innen Malom utca.

A lakosság nagy része továbbra is a mezőgazdasággal foglalkozott. A nagybirtokok is jellemzőek még – főként Tápiósápon.

Parasztmozgalmak: az 1897-es aratósztrájk

Az 1890-1895 közötti időben paraszti mozgalmak alakultak ki e vidéken is, követelték a földkérdés megoldását, a feudális terhek csökkentését.

Ezek a követelések vezettek az arató-sztrájkokhoz 1897-ben. Pest megyében 7 községben volt sztrájk, Tápiósülyben 36 arató követelte az aratórész felemelését 1/11-ről 1 tizedre. Ugyancsak követelésük közé tartozott a robot megszüntetése. Ezt a sztrájkot Tápiósápon is támogatták a községen belül, így mind két községben ez a megmozdulás eredménnyel végződött.

A mezőgazdaság erős mivoltát jól jelzi az 1897-es tápiósülyi aratósztrájk: „Mi itt az összes aratómunkások fölbontottuk a régi szerződést, mely szerint tizenegyedik részért arattunk volna, minden ember tartozott volna egy hold lucernát levágni, és a vizet magunk tartozunk hordani. A múlt héten elmentünk az intézőhöz, és megmondtuk neki, hogy a régi szerződés szerint nem dolgozunk, hanem követeljük a tizedik részt, az egy hold lucernavágás elengedését, és hogy a vizet az uraság igája hordja utánunk. Az intéző eleinte hallani sem akart erről, hanem azt mondta Bálintnak, a bendagazdának, hogy neki többet fizet, csak maradjon. Erre mi kijelentettük, hogy Bálint maradhat, de mi nem maradunk, válasszon tehát az intéző úr, vagy mi 36-an, vagy a Bálint maga. Végre az intéző választott és követeléseinket teljesítette.”[6]

Vallás[7]

Sülysáp akkori vallási helyzetére többnyire a tápiósülyi Kisboldogasszony Plébánia Historia Domus-ából következtethetünk, a dokumentum birtokában viszonylag részletes képet kaphatunk. Néhány részlet a plébániatörténetből:

„1867-ben új baldachinról (dísztetőről) történt gondoskodás, a templom kézipénztárából 70 váltóforintot fizettünk ki értük. Ebben az évben a plébániai kertet, ami a templom mellett fekszik, a budai kegyelmes Hatóság jóváhagyásával kicseréltük Bugyi István helyi lakos szőlejével és így a plébánia jövedelme megjavult, mert a szőlő jó karban van.”

„1871. évben a templom tetőzetét javították meg 900 váltóforint költségen, ugyanezen alkalommal a torony felső ablakait vízvezetővel szerelték fel. A templom kórusát kápolnává kiépítve megnagyobbodott, a templomot kívülről és belülről, de a tornyot is 600 forintért kimeszelték, (…) Müller Miklós és Hajdu József váci mesterek csinálták, de úgy, hogy aligha lehet őket a jövőben megbízni.”

Az 1770-es években épült plébánia épületét 1871 őszén újítatta fel Illés Mihály plébános. Illés Mihály érkezése nem volt egyszerű, tudniillik a tápiósápi plébános, magának akarta a sülyi plébániát is, ezért anyagi engedményeket (járandóságok elengedése) is hajlandó lett volna tenni a lakosság felé. Végül azonban „a püspöknek erélyes fellépése által” sikerült rendezni a helyzetet.

Az 1873-mas országos kolerajárvány nem kerülte el Sülysápot sem: számos megbetegedés történt szeptember elején, de csak 12-en estek áldozatul az egy hónapig tartó halálos járványnak.

1876. június 28-ra virradó éjjel kirabolták a templomot. Eltűnt számos értékes, és régi misefelszerelés: kelyhek, gyertyatartók, szentségtartó összesen 650 forint értékben. Fájdalmas veszteség volt ez, hiszen a tárgyak nagy részét a tápiósápi földbirtokos, Sőtér Éva adományozta a templomnak, és a legnagyobb birtokkal rendelkező Sőtérek mindig nagylelkűen és nagy értékben támogatták a települést.

1893-ban újították fel kívülről – belülről a templomot és lecserélték a tetőzsindelyezést is.

1907-es bejegyzésben találkozhatunk más felekezetekkel is. Egy Szadáról nősülő baptista katona fejtett ki térítő tevékenységet több család körében. Tamásy Pál plébános eleinte lekicsinyelte őket, és agresszív retorikával fordult ellenük, ami fanatikusokká tette őket, és Kurgyis János („igen agyafurt, sociáldemokrata érzelmű ember”) vezetésével megalapították a lábmosók (hatóságilag nem engedélyezett) felekezetét. Rendszeres, attrakciószámba menő kereszteléseik a Tápióban számos katolikust elcsábított, nagy feszültséget okozva a községben. A felekezet eleinte sok hívet szerzett magának, de pár év múlva megszűnt.

A háború természetesen nagy felületen jelenik meg a dokumentumban. 1916 május végéig kb. 1500 katona volt állandóan a településen, akik gyakorlaton voltak a barakkokban, és az elszállásolás gyakran terhet jelentett a plébánosnak is. 1919 tavaszán már „8 drb vörös katona” volt elszállásolva az („elkommunizált”) plébánián.

Sülysápi felekezetek

Sülysápon a katolikus mellett még zsidó közösség is élt, de számuk csak 10-20 családra tehető. Jelenlétüket az egykori, Fő úton található izraelita imaház is bizonyította. Az épületet a huszadik század közepén átépítették, mára le is bontották. A sülyi baptista felekezet 1907-ben alakult Sülyben. Imaházuk is azóta van. A Pünkösdi felekezet is ez időben alakult.

A település felekezeti megoszlására vonatkozó legkorábbi adatok az 1878-as évből származnak. Ebben az évben Majer Lajos kántor vállalkozott a falu lakosságának összeírására. Római katolikus 846 fő, református 3 fő, evangélikus 2 fő, zsidó, izraelita 35 fő, nem tartozik egyházhoz 0 fő.

 

Demográfiai áttekintés

Érdekes vizsgálat a demográfiai adatokat összehasonlítani. Az első országos népszámlálás (1787) adatai alapján Tápiósáp kétszer annyi lakossal bír, mind Tápiósüly (1169 és 677). A Tápiósülyben jelentkező fejlődés következtében viszont már a 20. század közepére kiegyenlítődik, majd (1950-től kezdve) kissé meg is fordul ez az arány.

Részletes vizsgálatot most nem folytattam, de Tápiósáp népessége kapcsán a következőket tudjuk: egy család átlagosan öt főt jelentett, egy házban átlag hét fő élt, ennek megfelelően egy házban egy, illetve két család lakott. Tápiósülyben átlagban öt fő alkotott egy családot, egy házban hat fő lakott, és egy házban átlagban egy család élte a mindennapjait.

Az alábbi táblázat segítségével a XIX. és XX. század népességnövekedési tendenciáját kívánom megvizsgálni.

 

1869.

1900.

1910.

1930.

Tápiósáp

1469

2019

2535

3197

Tápiósüly

1018

1539

1933

2504

 

A két község nemzetiségi megoszlása kapcsán azt tudjuk, hogy a XIX. század végén Tápiósáp lakosságának 30%-a beszélt csak magyarul, szlovákul azonban kivétel nélkül mindenki. Ez jól mutatja a betelepült szlovák lakosság nagy arányát. A XX. század elejére ez az arány Tápiósülyben a magyarul beszélő népesség javára tolódott el, míg Tápiósápot továbbra is szlovák ajkú községnek tekintették.

Mindennapi élet

Építészet[8]

A XVII. század végén újjátelepült község a középmagyar, az alföldi háztípus keretébe tartozó lakóházakkal épült. Az egykor általános vertfalú, ágasfás, szelemengerendás és részben nádazott, részben zsúppal fedett lakóházak sorát elsősorban az 1869-es nagy tűzvész bontotta meg (1869. szeptember 10-én éjjel kettő és három óra között Szabó János faluközepén álló lakóházánál keletkezett tűz, lángra lobbantott további 14 házat, és azok is porig égtek). A tűzvész után újjáépült lakóházak már részben ollóágasos, részben torokgerendás, szarufás tetőszerkezettel épültek, az alföldi jellegű szoba + pitar-konyha + szoba vagy kamra (+ kamra vagy istálló) elrendezéssel. Az egykori sövényfonásos oromzatok helyén a XIX. sz. második felétől kezdődően gazdag alakítású deszkaoromzatok épültek. Az alföldi jellegű, széles deszkalócás – fapadkás – búbos kemencéket már a XIX. sz. végén mintás festéssel díszítik.

Társadalmi átalakulás

A vasúttal új lehetőségek nyíltak meg a lakosság számára. Akiknek gyengébb földjük, vagy „nadrágszíj”-parcellájuk volt, azoknak veszélybe került családjuk eltartása. Ők nem kötődtek annyira a földhöz, hamarabb átálltak az iparra. Már a század elején bejártak Pestre fuvarozni, kőműves mellé segédnek vagy állványozónak, a lányok, asszonyok pedig cselédnek. A vasutat viszont nem mindenki tudta megfizetni, ők továbbra is gyalog vagy lovas kocsin közlekedtek. A vasúttal szinte egy kapu nyílt a világra, minden előnyével és hátrányával egyetemben. A közeli Budapestről szociáldemokrata agitátorok érkeztek, és hirdették eszméiket. A városban dolgozók is hasonló gondolatokkal tértek haza. A több mint fél évszázada tartó „aranybéke” a vége felé közeledett.

Oktatás[9]

A magyar népoktatási politikában a századforduló után nem történt alapvető változás, a közélet és a sajtó nyomására mégis új népiskolai tantervet vezettek be. Ebben az eddigieknél nagyobb gondot fordítottak a tanulók gyakorlati életre való nevelésére, új tantárgyként bevezették a kézimunkát.

A századfordulón Tápiósápon és Tápiósülyben is 5 tanító dolgozott. Tápiósápon három tanterem volt, Tápiósülyben két iskolaépület volt (1891-ben és 1907-ben épültek).

Honvédtábor[10]

Meg kell még említenünk az 1880-as évek elején épült Honvédtábort[11] is. A Budapesti Honvéd Helyőrség és Süly-Sáp vezetése közötti megállapodás értelmében a település biztosította a területet és a kívánt épületeket. Sátortáborként kezdte meg működését, ahol 1000-1200 fő részére biztosítottak átmeneti szállást. Jellegénél fogva az igényeknek megfelelően, a tavasztól őszig tartó hadgyakorlatokban résztvevők szálláshelyéül szolgált. A századfordulóra kiépítettsége igen magas szintet ért el, és ettől fogva a honvédség szinte minden alakulata igénybe vette. Állomáshelye volt a huszárok távlovagló gyakorlatainak és a tüzérségnek egyaránt. A parancsnoki és legénységi épületeken kívül üzemelt a tábor területén vendéglő is, a mai községháza helyén. Az első világháborúban fogolytáborként működött. Sajnálatosnak mondható, hogy ezen rövid idő alatt 129 fiumei olasz polgár lelte itt halálát.

Több igényes fogadóról is tudunk. A Korona szálloda és vendéglő[12] a vasútállomással szemben volt, a Kávéház-Vendéglő a Tápióhoz címzett fogadó pedig az állomásnál. Valószínű, hogy a közelében lévő tábornak köszönhetően a tiszt urak sűrűn látogatták a kor igényeinek mindenben megfelelő, igényesen kialakított vendéglőket.

Birtokviszonyok

Sáp és Süly környékén nem jöttek létre tanyák nagy számban, a törpebirtokosok száma igen megnövekedett. Az önálló parasztbirtokok létrejötte az 1850-es, 1860-as évekre tehető. Jellemzően fertályos (12 hold) és félfertályos földek voltak megművelve. 1910-ben nagybirtokról csupán Tápiósápon tudunk.

A nagybirtokok közül ebben a korban kiemelkedik a Hevesy-kastély[13], mely a XIX. század közepén épült klasszicista hagyományokkal, romantikus főhomlokzattal, melyet reneszánsz elemekkel díszítettek. Hevesy György Nobel-díjas kémikus építtette, körülötte pedig botanikai ritkaságokkal teletűzdelt hatalmas kert volt.

Említésre méltó még a tápiósápi Grassalkovich-vadászlak. A dúsgazdag nábob a királyi neoacquistica commissio (újszerzeményi bizottság) elnöke volt. A pozsonyi országgyűlésen ő vette rá a rendeket, hogy a külháborúkkal szorongatott királynőt ,,életükkel és vérükkel” támogassák. A hatalmas épületegyüttes 1743-tól évtizedeken átépült. 1867-től 1919-ig királyi, majd 1944-ig kormányzói kastély volt.



[1] Magyarország vármegyéi és városai

[2] 1. kép: vasútállomás

[3] 3. kép: Kovács és Breuer-féle üzlet

[4] Ahogyan nagyszüleink látták

[5] 4. kép: Novák Károly gőzmalma

[6] Népszava, 1897 június 9 (Történelem 1848-1918 Az Iparitanuló-Intézetek II. osztálya számára kísérlet tankönyv, 1958.)

[7] Historia Domus - Tápiósüly

[8] A Tápió mente néprajza

[9] A Szent István Általános Iskola története

[10] Ahogyan nagyszüleink látták

[11] 5. kép: Honvédtábor

[12] 2. kép: Korona szálloda és vendéglő

[13] 8. kép: Hevesy György kastélya

 

Felhasznált irodalom:

Historia Domus – Tápiósülyi Kisboldogasszony plébánia

A Szent István Általános Iskola története (szerk.: Ordasiné Borbás Ágota, Zemen Pálné, 2000.)

Saját gyűjtésből eredő források (fénymásolatok)

Ahogyan nagyszüleink látták – Képek a Tápió-vidék múltjából (Kucza Péter, 2000.)

Magyarország vármegyéi és városai – Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye (szerk.: Dr. Borovszky Samu)

Tápió mente néprajza (szerk.: Ikvai Nándor, 1985.)

Pest megye középkori templomai (Tari Edit, 2000.)

Kormány Sándorné néprajzi pályázata 1991.

Történelem 1848-1918 Az Iparitanuló-Intézetek II. osztálya számára kísérleti tankönyv, 1958.)

 

Módosítás: ( 2009. január 02. péntek, 16:11 )  
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
  • An Image Slideshow
Share on facebook

Partnerünk:

Ajánlott oldalak: