A kilenc úrbéri kérdőpont és a sülyi válaszok vizsgálata[1]
Az összeírás sülyi vonatkozásairól háromrészes cikksorozatban írok. Az első részben az összeírás általános tapasztalatait taglalom, a másodikban pedig a konkrét kérdéseket-válaszokat adom közre, végül az urbariális táblát közlöm. (Az írás megtalálható a nemrég elkészült, Tápiósüly története a török időktől 1945-ig című szakdolgozatom 3.3. fejezetében.)
Mária Terézia 1767-ben bocsátotta ki úrbérrendeletét, amelyben a jobbágyság birtokviszonyait, úrbéri terheit kívánta rendezni. A rendelet nyomán 1768-ban végeztek vizsgálatot Pest-Pilis-Solt vármegyében. A kérdezőbiztosok kilenc kérdőpontban tájékozódtak a földesúr-jobbágy közötti viszonyokról. Kilenc úrbéri kérdőpontot állítottak össze, és az azokra adott feleletekből tisztázódtak a helységek lakosainak a földesúrral való viszonyuk, a természeti adottságokból fakadó haszonvételük, károsodásuk, a határhasználat módja, adózási kötelezettségük. Ez alapján 1768-1772 között készítették el az úrbéri összeírást, amelyben az egyes jobbágy helységek földesurasága alá tartozó jobbágyokat, házas és házatlan zselléreket írták össze.
Előre elnézést kérek a "sápiaktól", akiket mostanság - úgy tűnik - elhanyagolok, s most újra egy tápiósülyi témát adok az olvasóknak. Szó sincs semmiféle megkülönböztetésről, csupán készülő szakdolgozatom (Tápiósüly története a török időktől 1945-ig) munkálatai kapcsán főként süllyel foglalkozom. Jelen dolgozatom tartalmaz átfedéseket is a korábban megjelent, 
